A szülőségre készülve annyi információ, tanács, „kellene” vesz körül minket, hogy a saját belső hangunk egyre halkabbá válik.
Egy ponton már nem tudjuk, amit érzünk, az intuíció-e, vagy csak félelem.

Mi az intuíció a szülőségben valójában?

Nem valami megfoghatatlan, „spirituális” dolog, hanem a test, a lélek és a tapasztalat közös hangja.
Az a belső tudás, ami akkor szól, amikor elcsendesedünk.

Amikor a pocakomban hordtam a kisbabámat, és egyszer csak befeszült a hasam, nem külső megerősítést kerestem, hanem ösztönösen betakartam magamat, mert éreztem, hogy a baba fázik.

Amikor megérintjük őt, ahogy csak mi tudjuk, mert bár csak pár órája van velünk, mi is épp most születünk anyává. És valahogy „tudjuk”, mire van szüksége.

Amikor már nagyobb a gyermekünk, és érezzük, hogy most nem tanácsra, hanem csak egy ölelésre van szükség.

Hogyan kapcsolódjunk vissza hozzá?

A legnehezebb talán megengedni a csendet, a „teli ürességet”.
Nem kell mindig reagálni. Néha csak figyelni, mit érzünk.
A belső hang csöndes, nyugodt, bölcs, megengedő. Azt is megengedi, hogy hibázz. A türelem megmutatja a hozzá vezető utat.

Logikusan nem érthető. Az intuíció nem megmagyarázható, hanem megtapasztalható.

Én azokat a helyzeteket szeretem a legjobban, amikor mindenki más megretten. Ilyenkor végre félretehetem, amit „tudni kéne”, és egyszerűen hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok.
Ilyenkor minden letisztul. Nincsenek kétségek, nincsenek kérdések.

Egy személyes tapasztalat

Néhány éve, egy egészségügyi kihívás miatt, életmódot váltottam. Sok döntést hoztam, amit a környezetemben nehezen értettek, és amit nem tudtam külső példából követni.
Meg kellett tanulnom magamban bízni. És várni. Figyelni.
Ebből a tapasztalásból nőtt ki a bizalmam és egy új, minőségi élet.

Hogyan higgyek benne, amikor ez nem mérhető?

Ez talán a legnehezebb kérdés mind közül, egy olyan világban, ahol mindent bizonyítani akarunk.
Én azt tapasztaltam, hogy azokért a döntéseimért vagyok a legbüszkébb, amelyeket az intuíciómra hallgatva hoztam meg, és amelyekben közben sem magamat, sem másokat nem bántottam.

A bizalom az anyaságban nem bizonyítékokra épül, hanem tapasztalásra.
Minden alkalommal, amikor hallgatsz magadra, és utólag kiderül, hogy működött, egy apró lépést teszel önmagad felé.

Honnan tudom, hogy azt hallottam meg?

Amikor nincs több kérdés.
Amikor a döntéseid könnyedén születnek, és valahogy minden a helyére kerül, akkor valószínűleg épp a saját hangodat hallottad meg.